Az aktuális divatirányzatok, öltözködési kultúrák sokszínűsége vagy a divattörténelem nyomonkövetése során számtalan alkalommal szembesülünk a ténnyel:  egy-egy időtálló, klasszikus darab nem egy lángelme zsenialításának szüleménye, sokkal inkább az emberi találékonyságé. A nyakkendő egyik távoli ősét – ami valójában csak egy nyakba kötött kendőt jelentett – a rettegett Római Birodalom légionáriusai viselték – védekezésképpen a hideg ellen. A neve focales volt. Persze nem csak Európában tartották praktikus viseletnek. Si Huang-li kínai császár temetkezési helyén álló több mint 7000 agyagkatona megformálása során olyannyira ügyeltek készítőik a részletekre, hogy a nyakukban viselt sál ráncai pontosan kivehetőek. 

A ma használt nyakkendő azonban korántsem büszkélkedhet ilyen matuzsálemi korral. Megjelenése a XVII. század első felére tehető, viselői még mindig a hadsereg soraiból kerültek ki. A harmincéves háború (1618-1648) idején a horvát katonák viseltek nyaksálat - cravates - ,melyre a mellűkön csomó kötöttek. Ennek a ruhadarabnak a karrierjét később  a Napkirály egyengette. Őfelségének annyira megtetszett, hogy udvarában lelkes követői akadtak. Természetesen ekkor már nem beszélhetünk egyszerű nyakbavalóról. Nemes kelmék, csipkék, brokátok szolgáltak alapanyagául, és a király szolgálatában álló nyakkendőkészítő egyetlen feladata eme pompás ruhadarab készítése volt. Hol marad a csokornyakkendő? – tehetnénk fel a kérdést, és a válasz ott hever az orrunk előtt. Őfelsége számtalan kedvesének egyike nemcsak a királyt de a nyakkendőjét is magáénak tekintette. A női kreativitás persze ekkor is diadalmaskodott. Louise de La Valliere ugyanis pillangó formájura kötötte nyakékét, megkérdőjelezhetetlenné téve ezzel a nőiességet és megalkotván a csokornyakkendő ősét.

A következő forradalmi újítás bekövetkeztéhez ismét háborúra volt szükség. Szerencsére a korszak bővelkedett ebben. 1692 augusztus 03-án a Hennegauban táborozó francia hadsereget példátlanul kora hajnali órában támadták meg az angolok. Az álmos francia tiszteknek nem maradt elég idejük, hogy nyakkendőjüket annak rendje és módja szerint tisztességesen megkössék. A nagy sietségben a nyakuk köré tekervén lazán megkötötték, a csomón felülről az egyik szárat átvetették, a lelógó végeket pedig a gomblyukaikba tűzték, nehogy akadályozza őket a közelharcban. Ennek köszönhetően vagy sem, de tény, hogy a csatát megnyerték, és ezzel egyidejüleg divatot teremtettek. Kendőjük lelógó végeiből alakult ki a mai nyakkendő. Mintás vagy egyszínű, brokát, csipke, selyem - lényegében mindegy. Egy dolog nem változott a viharos évszázadok során.

A nyakkendő mindig a társadalmi státusz, rang vagy éppen a hovatartozás jelképe volt.

Nincs ez másként ma sem.

Kérjük tekintse meg aktuális akciós kínálatunkat a szövegre kattintva...